2. Miben segíthet a szülő

Előző cikkemben a kineziológusként nyújtott megoldásokról írtam, de ezek mit sem érnek a szülők aktív segítsége nélkül.

A gyerek bizalmát rendszeres érdeklődéssel, meghallgatással érdemelhetjük ki

A gyerek bizalmát rendszeres érdeklődéssel, meghallgatással érdemelhetjük ki

Tudom, hogy a szülők is túlhajszoltak, de beszélgessenek a gyerekkel. Banálisan hangzik, de sajnos tapasztalat, hogy a feszültségek oka többnyire kommunikációs probléma. Ha kérdezik, meghallgatják a gyereket, akkor kialakul az a bizalom, hogy a gyerek akkor is a szülőhöz fog fordulni, ha valami problémája van és az éppen nem kérdezi.

Esténként kérdezzék meg, mi volt az iskolában. A szokásos “semmi” választ némi humorral fogadva a részletekre is kérdezzenek rá. Volt ma matek órád? Mit tanultatok? Milyen volt ma az angoltanár? Mi van ezzel vagy azzal az osztálytárssal? És a legfontosabb: szükséged van segítségre?

Semmiképpen ne essen a szülő abba a hibába, hogy azt mondja, hogy “nem értek hozzá, én hülye voltam kémiából”. Ezzel a gyereknek felhatalmazást ad arra, hogy ő is az legyen. A szülő sem tökéletes, joga van nem érteni valamihez, de ha példát mutat azzal, hogy elkéri a kémia könyvet és együtt megpróbálják megérteni az anyagot, akkor a gyereknek is természetes lesz, hogy erőfeszítést tegyen az anyag megértésére. Milyen öröm a megoldás együttes felfedezése és nem utolsósorban önbizalom növelés a szülőnek is, hiszen a gyerek is felnéz rá, hogy anya/apa is képes tanulni. Az sem baj, ha nem jutunk dűlőre az anyaggal, nem kell tökéletes szülőnek lenni, legyen megfelelő az “elég jó szülő” is, még mindig van lehetőség arra, hogy egy jól tanuló osztálytársat vagy egy korrepetitort keressünk.

Sokszor látom, hogy irreálisak a szülők elvárásai a gyerekekkel szemben, hiszen csak akkor jutnak jó középiskolába, jó egyetemre és lesz jó állásuk, ha mindenből ötösre teljesítenek. Legyen néhány tantárgy, ami a gyereket érdekli és amikből kiemelkedő, a többi meg kerüljön az “ezt is kell még tanulni” kategóriába, ne legyenek nagy elvárásaink.

Kedves szülők, az osztálytalálkozón mit tapasztaltak, kik lettek sikeresek a régi osztálytársak közül, a jó tanulók? Vagy azok, aki rugalmas módon minden problémát meg tudtak oldani, nem stresszeltek azon, hogy hármast vagy négyest kaptak egy dolgozatra, esetleg benne voltak néhány gyerekes csínyben? Egyáltalán mit jelent a siker, vajon egyenlő-e a boldogsággal?

A szülő támogatása nagyon fontos a gyereknek: a kérdezés, a meghallgatás, a tanács, vagy akár a tanács ki nem mondása és ezzel a gyerek döntésre ösztönzése, valamint mindig és mindenkor a motiválás és a biztatás!

A cikk megjelent az EZ+A-Z online magazinban.

Reklámok