2007 karácsonyán szembesültem vele, hogy ezúttal nem lesz karácsonyi bejglink, ami nálunk nem is igazi bejgli, inkább kalács. Mindig anyu sütötte és ő abban az évben először már nem volt velünk. Hirtelen ment el akkor januárban, az ezredforduló után még mindig meg lehet halni egy köldöksérvben.
Karácsony előtt ültem az ebédlő asztalnál és óvatosan lapozgattam rongyos szakácskönyvét. Néhol egy egy fecnit is találtam hol az ő, hol a nagyi írásával egy sebtiben lejegyzett sütiről, de a bejgli receptjét nem találtam sehol. Úrrá lett rajtam a kétségbeesés és a végén már elkezdtek folyni a könnyeim. A férjem rám nézett és megkérdezte mi a baj. Anya… Nem a bejgli volt a fontos, tudok sütit sütni bármilyet, de “az a bejgli” az nem bármilyen, hanem, amit anya csinált.. olyan már sosem lesz.
Letöröltem a könnyeim, becsuktam a szakácskönyvet és felszívtam magam. Az nem lehet, hogy ne legyen bejgli és nem lehet, hogy ne ugyan olyan és nem lehet, hogy ne tudnám megcsinálni. Nekiálltam, gondolkodás nélkül, csak csináltam, ahogy ő, pedig sosem tanította, mert nem voltam egy konyhában sertepertélő lányka, előbb szereltem autót apámmal.
Amikor kész lett a sütemény már mosolyogtam. Pont úgy kikelt, óriás lett és megrepedt, ahogy az övé. Másnap a karácsonyi asztalnál apám először csak csodálkozott, amikor meglátta, majd ahogy beleharapott elsírta magát.. mert pont olyan volt az íze is, mint anya sütijének.
Azóta tudom, hogy anya bennem van és a gyerekeimben. Nem csak az emlékeimben, de az összes sejtemben tovább viszem mindannak a rengeteg embernek az emlékét, akik miatt én élhetek. Ahányszor a temetőbe megyek nem érzem, hogy anyához megyek, de egy egy süti elkészültekor, egy képre, emlékre vagy a gyerekeimre ránézve, a saját vonásaimban sokszor meglátom őt.
Karácsonykor, amikor körül üljük az asztalt, az emlékezés mellett legyünk hálásak azért, hogy egészségben, szeretetben együtt lehetünk! Mondjuk is el ezt egymásnak, ameddig lehet. Nekem ez az Karácsony.
Boldog Ünnepeket Kívánok!
És a recept: (az arányok hozzávetőlegesek, mert én érzésre csinálom 🙂 )
A kelt tésztához:
1 kg sima liszt
1 kocka élesztő
1 kávés kanál só
15-20 dkg cukor
1 tojás
10-15 dkg vaj vagy olaj
6-7 dl tej vagy amennyit felvesz a tészta
A töltelékek: (ebből a mennyiségből valószínűleg fog maradni, de hűtőben eláll egy ideig vagy felhasználhatod hókiflihez)
1/2 kg mák
1/2 kg dió
10-10 dkg mazsola
15-15 dkg cukor
rum vagy rumaroma
1 citrom héja és leve
vaníliás cukor
3-3 dl tej
Kenéshez:
baracklekvár
1 tojás felverve
Az alapanyagokból tésztát gyúrsz, akkor jó, ha ruganyos és fényes, nem túl puha, de nem is kemény. Letakarod és meleg helyen hagyod megkelni. Én rendszeresen használom a kenyérsütőgép dagasztó funkcióját.
Amíg megkel a tészta felfőzöd a töltelékeket. Krémes állagúnak kell lenni, nem hígnak, mert akkor reped a bejgli, de nem is keménynek, mert akkor meg száraz lesz a süti. Az ujjaddal belenyúlsz, rajta marad és meg tudod kóstolni 🙂 Ha nedves, akkor lefolyik, ha száraz lepottyan róla. Kiteszed a hidegre, hogy lehűljön egy kicsit.
Ha megkelt a tészta kinyújtod nem túl vékonyra. Megkened baracklekvárral (ez akár el is maradhat, de finomabb tőle) majd rákened a tölteléket és feltekered.
Tepsibe teszed a rudakat kis távolságra egymástól és megkened a tojással. Bekapcsolod a sütőt 175 fokra és a még hideg sütőbe teszed a tepsit, amíg felfűt a sütő addig is kel a sütemény. Aranybarnára sütöd.
Jó étvágyat!
A Napos Oldal - Bajerle Anikó 
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!